Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt ünneplő Tiszavasváriak, Kedves vendégeink!

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Isten megszentelt házában ünnepelhetjük augusztus 20-át, nemzeti ünnepünket. Történelmi fordulópontjaink, ország sorsot meghatározó emlékek, melyek évről-évre emlékeztetnek bennünket. Emlékeztetnek arra, hogy viharos múltunk során nemzetünk rendre szembenézet sorsdöntő problémákkal, és rendre megoldotta ezeket.

Augusztus 20-a kettős tanulsággal bír: Szent István királyunkra emlékezünk, aki a magyar államiság megteremtője, jelképe lett. Nem kis döntés előtt állt István, amikor egy nemzettel szemben kellett megmentenie egy nemzetet. Meggyőzni a magyarságot arról, hogy nincs más út: követnünk kell a környező országok hitét, vallását, erős államot kell építenünk, ahhoz, hogy megmaradhassunk. Itt, Európa közepén, ahol a nyugati fejlődés, haladás védőbástyái lehettünk.

Nekünk köszönheti Európa, hogy felfogtuk az első csapást. Megállítottuk a tatár hordák támadásait, a török hódításokat, megvédtük a nyugatabbra lévő országokat. Ezekbe a támadásokba minden alkalommal egy fél ország pusztult bele.

Ma, amikor egyre gyakrabban merül fel szinte mindenkiben a nemzethalál félelme, amikor ismét nemzetünk pusztulása, feloldódása, eltűnése jelenti legnagyobb gondunkat, milyen köszönetet kaptunk mi Európától azért, hogy életünkkel, nemzetünkkel védtük fejlődésüket. Vagy ha kaptunk, vajon kellő hatékonysággal tudtunk-e élni vele. Mindkét kérdésre nemleges a válasz: sem a köszönet, sem a hatékony hasznosítás nem volt megfelelő.

Az ünnep másik tanulsága az új kenyér ünnepe. Ma persze már nem biztos, hogy a múltban oly fontos szerepet betöltő aratás, búza, kenyér beérését kell értenünk ez alatt. Minden korszakban más mondandót hordozott magában az ünnep. Ma inkább azt, hogy a jelen gazdasági válságban, amikor egyre több országban következik be a felemelkedést, kilábalást, fejlődést jelző fordulat, mi magyarok miért nem tudunk élni természeti, emberi adottságainkkal. Mi nemcsak vérünket áldoztuk a civilizációért, hanem képességeinket, tudásunkat is. Nincs még egy nemzet, amely ennyi tudományos eredménnyel, találmánnyal újítással ajándékozta volna meg a világot.

Az új kenyér tanulsága, hogy rendszeres, folyamatos, kitartó munkával képesek vagyunk megtalálni értékeinket, kihasználni adottságainkat, és megteremteni az új kenyeret.

Mint történelmi sorsfordulóink során mindig, ma is képesek vagyunk összefogni, megtalálni a Szent Istváni utat. Képesek vagyunk a negatív tendenciák megfordítására, gondjaink, problémáink megoldására, nemzetünk felemelkedésének elősegítésére. A feladat nem kicsi, de sohasem volt az. Legyen hitünk, hogy látva célt, el is tudjuk azt érni. Ha megvan a hitünk, akkor már csak azt kell megtennünk, amit „megkövetel a haza”!

Kegyelet teljes ünnepet Tiszavasvári, nemzeti önbizalmat és felemelkedést Magyarország!